^

Lee Chul Soo


2017. 09.07 - 11.03.
Madarak felröppenése

Koreai Fametszet Kiállítás
Megtekinthető: 2017. szeptember 7 – november 3.
Helyszín: Koreai Kulturális Központ

2017. szeptember 7. és november 21. között tekinthető meg a Koreai Kulturális Központban Lee Chul Soo Madarak felröppenése című fametszet kiállítása. A tárlaton a művész 1990 és 2017 között készült hatvan metszetét tekintheti meg a közönség, melyek legmarkánsabb jellemzői az erőteljes egyedi stílus, tömör költőiség és impresszív képiség.

Lee Chul Soo munkássága az 1980−as években kezdődött, amikor mint autodidakta művész, kapcsolódott a Minjung, azaz népi festészeti mozgalomhoz, amely mozgalom célkitűzése az 1980−as Gwangju−i vérengzés nyomán a művészet nyelvén kifejezni társadalmi kritikájukat a diktatúra és az amerikanizáció ellen a demokratikus értékek érdekében. A természet, a parasztok és munkások ábrázolásai, az éles társadalomkritika jellemezte műveiket. Lee Chul Soo a Minjung Művészeti Forradalom meghatározó alakjaként egyre több elismerést kapott szakmai körökben. A kilencvenes évektől művészetében egyre erőteljesebben köszön vissza zen és buddhista hagyományok mentén a spiritualitás, valamint a mindennapi élet történéseire meditatív szemlélettel való rácsodálkozás. 2016-ban a svájci Bázelben, 2017 májusában az oroszországi Szahalinon, júliusban az egyesült államokbeli Seattle-ben nyílt kiállítása. Szeptemberben Budapesten mutatkozik be nagyszabású vándorkiállítása, melyet a tervek szerint 2018 végéig Spanyolországban, Németországban, Franciaországban, Belgiumban és Olaszországban is megtekinthet az európai közönség.

Jelen kiállítás a 2016-ban bemutatkozó IMAGING KOREA - Embereken, tájakon és időn túl címmel bemutatkozó utazókiállításhoz hasonlóan a magyarországi Koreai Kulturális Központ szervezésében valósul meg.

Munka és meditáció—Lee Chul Soo kiállításáról

“Lee Chul Soo koreai képzőművész alkotásai őrzik a keleti művészeti hagyományokat, miszerint a fehér háttérre absztrakt vonalakból formálja képeit és egészíti ki azokat a kép felületén megjelenő, a képek szerves részét képező verseivel. Lakonikus, lényegre törő ábrái és kifejező versei rokoníthatók a Zen buddhista meditációs gyakorlatként
is használatos képi műfajokhoz, ezzel tudatosan is vállalva a rokonságot.
A koreai táj, a benne dolgozó apró emberi figurák a keleti művészetre jellemző, a táj és ember kapcsolatának azt a viszonyát mutatja be, ahol az ember a táj szerves része, apró és személytelen, de mégis a fenséges egészébe tartozó, és kivételezett helyzetet élvez, amennyiben ráérez természet és ember egységére.
Buddhizmus, népi művészet, a munka becsülete és a természet és ember kapcsolatának szoros összefüggései egyetemes gondolatok, amelyek Lee Chul Soo műveinek egyszerű és pontosan találó kifejezésmódja miatt a Koreát nem olyan jól ismerő néző számára is fontos üzeneteket hordoznak.
Már−már a karikatúra határait súrolják: filozofikusak, szellemesek, és nagyon mély emberi tapasztalatokat jelenítenek meg. Semmi felesleges vonal, minden a helyén van, ahogy a meditáció nyomán megszűnnek a felesleges gondolatok és csak a lényeget látjuk, tisztán és világosan. "

Mecsi Beatrix, az ELTE tanszékvezető egyetemi docensének írásából
<