„A vándorló törzsek jellemzően folyók mentén építették otthonaikat. Eleinte vadászatból
éltek,
majd
letelepedtek, hogy földet műveljenek. Az aszályoknak és az áradásoknak kiszolgáltatott
emberek
természet
felé intézett kéréseinek súlyos tétje volt, azonban nem tudták, hogyan lehetne az égiekkel
kapcsolatba
lépni, így a fákat, köveket, vizeket és hegyeket kezdték imádni. Ahogy az emberek
találkoztak
létük
végességével, természetfeletti erővel bíró lényekre kezdtek hagyatkozni, és azok, akik
tudtak
ezekkel a
szellemekkel kommunikálni, különös tiszteletnek örvendtek. Ők voltak a sámánok.”
A Koreai Kulturális Központ 2016-ban bemutatott Imaging Korea - Embereken, tájakon és időn túl című kiállítása dokumentumfotósok nézőpontján keresztül mutatta meg Korea modern kori történelmének alakulását, s az ország ezzel párhuzamosan átalakuló kulturális és társadalmi arculatát. Jelen kiállítás folytatva a dokumentumfotókat felvonultató tárlatok sorát, a koreai sámánizmus világába hívja az érdeklődőket olyan úttörő művészek, mint a néhai Kim Soonam, valamint másik öt, ma is aktív dokumentarista fotográfus, Lee Kyuchel, Kim Donghee, Park Chanho, Ahn Sehong, Lee Hankoo alkotásain keresztül. A képek bepillantást engednek az eltűnőfélben lévő mind kulturálisan, mind művészeti szempontból jelentős hagyományba, valamint a koreai spiritualitásba. A Gut: a lélek lélegzete megvalósulása több vonatkozásban is mérföldkőnek számít. Ez az első olyan nagyszabású, külföldön nyíló kiállítás, mely kizárólag a koreai sámánizmus bemutatását tűzte ki céljául. És ez a budapesti Koreai Kulturális Központ első olyan tárlata, mely a Budapest Fotó Fesztivál programjaként mutatkozhat be. Gut: az eget a földdel, az isteneket az emberekkel
összekötő kapocs A koreai sámánista rituálékra koreaiul a gut kifejezés használatos. A több ezer éves gyökerekkel bíró koreai gut találkozási pont az égi és földi világ, istenek és emberek, élet és halál között. Kevés ember képes gut szertartást vezetni és a szellemeket szolgálni: ők a sámánok. A kiállítás egyszerre mutatja be a koreai kultúra egyik meghatározó szegmensét, és mesél egy egyetemes témáról, melyhez szerte a világon, minden ember képes kapcsolódni. A táltos, a magyar mitológia meghatározó alakja a sámánokhoz hasonlóan természetfeletti erővel rendelkezik, fontos része a magyar néphagyománynak és népi kultúrának. Összeköti az isteneket az emberekkel, megjósolja az emberek jövőjét, és az istenek erejét hívja segítségül, hogy meggyógyítsa a betegeket. A táltos fogalma nem különbözik a koreai sámánétól. A sámánizmus hagyománya, mely 5000 éve jelen van a Koreai-félszigeten nem egy kezdetleges vallás, hanem a koreai gondolkodásmód meghatározó eleme, része a nemzeti kultúrának és Korea kultúrtörténetének.
Sámánizmus kiállítás, ablaknyitás egy Európa nevű, messzi világ felé. A Budapesten nyíló kiállításon hat dokumentarista fotós munkáit ismerheti meg a közönség. Gutot dokumentálni komoly kihívás a fotósok számára. Hosszú időn át, szélsőséges időjárási körülmények közepette követik a sámánista közösségek tagjait.
A Koreai Kulturális Központ 2016-ban bemutatott Imaging Korea - Embereken, tájakon és időn túl című kiállítása dokumentumfotósok nézőpontján keresztül mutatta meg Korea modern kori történelmének alakulását, s az ország ezzel párhuzamosan átalakuló kulturális és társadalmi arculatát. Jelen kiállítás folytatva a dokumentumfotókat felvonultató tárlatok sorát, a koreai sámánizmus világába hívja az érdeklődőket olyan úttörő művészek, mint a néhai Kim Soonam, valamint másik öt, ma is aktív dokumentarista fotográfus, Lee Kyuchel, Kim Donghee, Park Chanho, Ahn Sehong, Lee Hankoo alkotásain keresztül. A képek bepillantást engednek az eltűnőfélben lévő mind kulturálisan, mind művészeti szempontból jelentős hagyományba, valamint a koreai spiritualitásba. A Gut: a lélek lélegzete megvalósulása több vonatkozásban is mérföldkőnek számít. Ez az első olyan nagyszabású, külföldön nyíló kiállítás, mely kizárólag a koreai sámánizmus bemutatását tűzte ki céljául. És ez a budapesti Koreai Kulturális Központ első olyan tárlata, mely a Budapest Fotó Fesztivál programjaként mutatkozhat be. Gut: az eget a földdel, az isteneket az emberekkel
összekötő kapocs A koreai sámánista rituálékra koreaiul a gut kifejezés használatos. A több ezer éves gyökerekkel bíró koreai gut találkozási pont az égi és földi világ, istenek és emberek, élet és halál között. Kevés ember képes gut szertartást vezetni és a szellemeket szolgálni: ők a sámánok. A kiállítás egyszerre mutatja be a koreai kultúra egyik meghatározó szegmensét, és mesél egy egyetemes témáról, melyhez szerte a világon, minden ember képes kapcsolódni. A táltos, a magyar mitológia meghatározó alakja a sámánokhoz hasonlóan természetfeletti erővel rendelkezik, fontos része a magyar néphagyománynak és népi kultúrának. Összeköti az isteneket az emberekkel, megjósolja az emberek jövőjét, és az istenek erejét hívja segítségül, hogy meggyógyítsa a betegeket. A táltos fogalma nem különbözik a koreai sámánétól. A sámánizmus hagyománya, mely 5000 éve jelen van a Koreai-félszigeten nem egy kezdetleges vallás, hanem a koreai gondolkodásmód meghatározó eleme, része a nemzeti kultúrának és Korea kultúrtörténetének.
Sámánizmus kiállítás, ablaknyitás egy Európa nevű, messzi világ felé. A Budapesten nyíló kiállításon hat dokumentarista fotós munkáit ismerheti meg a közönség. Gutot dokumentálni komoly kihívás a fotósok számára. Hosszú időn át, szélsőséges időjárási körülmények közepette követik a sámánista közösségek tagjait.
Kim Soonam a ’80-as évek óta fotózta a koreai gutokat, követve a sámánizmus nyomait
nemcsak
Koreában,
hanem Szibériától az Egyenlítőig. Kim Jeju-szigetén született, munkáiban előszeretettel
foglalkozott az
általa jól ismert emberekkel. Sokszor megjegyezte: „Egy igazi dokumentumfotóst munka közben
éri
a
halál”. Talán a sors különös játéka, hogy fényképezőgéppel a kezében hunyt el 2017-ben,
miközben
Thaiföldön készített felvételeket egy újévet köszöntő ünnepségen. Kim a gut szertartásról
készült képeit
Jeju tartománynak adományozta, így e kiállítás különleges alkalmat kínál a magyar
közönségnek,
hogy
megtekintse műveit.
Kim Donghee érdeklődése az imádkozók felé fordult. A sámánok és a szertartáson résztvevők nem magukért, hanem gyermekeikért, unokáikért, családtagjaikért esengenek az istenek előtt, vagy a falu népe számára kérnek segítséget, bő termés, gazdag fogás reményében. Kim az elmúlt években olyan pillanatokat örökített meg, melyek felfedik a koreai nép évszázadokon át formálódó érzelemvilágát. Intimitással teli képei olyan embereket mutatnak, akik mélyen vágynak az istenekkel való találkozásra és akik fejet hajtanak a természet erői előtt.
Abban a pillanatban, amikor a sámán átadja magát egy szellemnek és a szellem megmutatja magát a sámánban, a sámán piros szoknyája és szépen hímzett fehér lábbelije a levegőbe lendül. A háttérben ülő emberek alig kivehetők. Lee Kyuchel, aki egy gong hangját hallva érzett késztetést a szertartások fényképezésére, így fogalmaz: „a gut köldökzsinórként kapcsolja össze az abban résztvevőket”.
Park Chanho fotográfusként a mitikus terekre fókuszál. Fotográfiának különös ereje abban rejlik, hogy a megjelenített, ég és föld közötti mediátorként tisztelt sámánok arcán nem látszik érzelem. Park munkái kiemelkedő jelentőségűek a koreaiak halálfogalmának dokumentációja szempontjából. A sámánizmus iránti érdeklődését édesanyja korai elvesztése nagyban meghatározta, témaválasztásai révén saját traumájának feldolgozásán is dolgozott.
Egy élesre fent késsel könnyedén elvághatunk egy darab textíliát. Egy átlagos emberrel ellentétben a sámán arca kifejezéstelen, ha mezítláb áll a borotvaéles pengéken. A megszállottság állapotában szellemekkel beszélget. Ahn Sehong fotográfus ezeket a pillanatokat örökíti meg, teljes összhangban a szertartással, csakúgy, mint maga a sámán az őt megszálló szellemekkel.
A kiállításon Lee Hankoo két projektjét mutatjuk be. A szentély című sorozata a sámánok otthonaival foglalkozik. A szentély azok a természetben megtalálható helyek, ahol a sámánok spirituális erőt merítenek, ilyen például a gyeongjui (ejtsd: kjangdzsu) Bonggil-ri partszakasz. A fotós arra vállalkozott, hogy felvételeket készítsen ezekről az alig dokumentált természeti helyszínekről és magukról a sámánokról, akiknek teste a megszállottság ideje alatt szintén szentéllyé változik.
A kiállítás alapgondolata, hogy a sámánizmus lehetőséget teremt arra, hogy a kiüresedett mai ember újra találkozzon belső világával, s válaszokat találjon az életet és halált érintő egzisztenciális kérdésekre, valamint lehetővé teszi, hogy e témákról másokkal együtt gondolkodjon. A kiállítás társszervezője a busani székhelyű Art Space LUMOS (artspacelumos.com). A művészeti központ legfőbb célkitűzése, hogy lehetőséget teremtsen koreai és nemzetközi fotósok támogatására és összekapcsolására, ezáltal is elősegítve a koreai fotóművészet hazai és külföldi népszerűsítését.
Kim Donghee érdeklődése az imádkozók felé fordult. A sámánok és a szertartáson résztvevők nem magukért, hanem gyermekeikért, unokáikért, családtagjaikért esengenek az istenek előtt, vagy a falu népe számára kérnek segítséget, bő termés, gazdag fogás reményében. Kim az elmúlt években olyan pillanatokat örökített meg, melyek felfedik a koreai nép évszázadokon át formálódó érzelemvilágát. Intimitással teli képei olyan embereket mutatnak, akik mélyen vágynak az istenekkel való találkozásra és akik fejet hajtanak a természet erői előtt.
Abban a pillanatban, amikor a sámán átadja magát egy szellemnek és a szellem megmutatja magát a sámánban, a sámán piros szoknyája és szépen hímzett fehér lábbelije a levegőbe lendül. A háttérben ülő emberek alig kivehetők. Lee Kyuchel, aki egy gong hangját hallva érzett késztetést a szertartások fényképezésére, így fogalmaz: „a gut köldökzsinórként kapcsolja össze az abban résztvevőket”.
Park Chanho fotográfusként a mitikus terekre fókuszál. Fotográfiának különös ereje abban rejlik, hogy a megjelenített, ég és föld közötti mediátorként tisztelt sámánok arcán nem látszik érzelem. Park munkái kiemelkedő jelentőségűek a koreaiak halálfogalmának dokumentációja szempontjából. A sámánizmus iránti érdeklődését édesanyja korai elvesztése nagyban meghatározta, témaválasztásai révén saját traumájának feldolgozásán is dolgozott.
Egy élesre fent késsel könnyedén elvághatunk egy darab textíliát. Egy átlagos emberrel ellentétben a sámán arca kifejezéstelen, ha mezítláb áll a borotvaéles pengéken. A megszállottság állapotában szellemekkel beszélget. Ahn Sehong fotográfus ezeket a pillanatokat örökíti meg, teljes összhangban a szertartással, csakúgy, mint maga a sámán az őt megszálló szellemekkel.
A kiállításon Lee Hankoo két projektjét mutatjuk be. A szentély című sorozata a sámánok otthonaival foglalkozik. A szentély azok a természetben megtalálható helyek, ahol a sámánok spirituális erőt merítenek, ilyen például a gyeongjui (ejtsd: kjangdzsu) Bonggil-ri partszakasz. A fotós arra vállalkozott, hogy felvételeket készítsen ezekről az alig dokumentált természeti helyszínekről és magukról a sámánokról, akiknek teste a megszállottság ideje alatt szintén szentéllyé változik.
A kiállítás alapgondolata, hogy a sámánizmus lehetőséget teremt arra, hogy a kiüresedett mai ember újra találkozzon belső világával, s válaszokat találjon az életet és halált érintő egzisztenciális kérdésekre, valamint lehetővé teszi, hogy e témákról másokkal együtt gondolkodjon. A kiállítás társszervezője a busani székhelyű Art Space LUMOS (artspacelumos.com). A művészeti központ legfőbb célkitűzése, hogy lehetőséget teremtsen koreai és nemzetközi fotósok támogatására és összekapcsolására, ezáltal is elősegítve a koreai fotóművészet hazai és külföldi népszerűsítését.
