Munkái a női nézőponton keresztül mutatják be az öntárgyiasítás és az öntárgyiasítás szükségszerűségének különböző megnyilvánulási gyakorlatait. Témaválasztásával pedig, a szubjektív hangvétel megtartása mellett egyre inkább átlép az önelemző, önreflektív megközelítésen az általánosabb állítások megfogalmazása felé a személye és a női identitás kérdéskörét illetően. A művész ugyanis saját példáján keresztül kérdez rá a női szerepekre, illetve társadalomba betöltött helyük ambivalenciáira; önvizsgálata egyfajta mankó a nők általános identitáskereséséhez. Univerzális női történetek elbeszéléséhez adja kölcsön önnön lényét, így saját történetei nem csak hozzá, hanem a nőiség fogalmaihoz is kapcsolódnak.
Míg a művész saját testét, énjét, véleményét, művészi adaptációban közszemlére bocsátja, ezalatt
A téma aktualitásához nagyban hozzájárul, hogy a női szerepkörök krízise egy vissza-visszatérő fogalomkörré vált az elmúlt hónapokban a vírus alatt. Hiszen a bezártság, a kiszolgáltatottság, a bizonytalanság nem ismeretlen fogalmai a női identitás történetének, és súlyuk az adott helyzetben egyre nehezebbé vált. Szabó Klára Petra munkái egy olyan valóságot tárnak fel, ahol a nő, mint egyedüli szereplő jelenik meg, és kizárólag önmagán átszűrve láttatja a világot. Amellett, hogy a női énhez kapcsolódó tradicionális sztereotípiák lebontásán, feldolgozásán és néha megélésén dolgozó egyénről beszél, munkái egyben ezen berögzött egyoldalúság feloldásaként is értelmezhetőek. A társadalmi narratívakból ismert, klasszikus női személyiségjelek elutasítása nélkül, azok felhasználásával cselekvő, tudatos, kontemplatív szereplőket hív elő. Alkotásai a női kollektív emlékezet szenvedéseinek manifesztálódásáról, és annak tudatos újraírásáról beszélnek.
